Pelevin, Viktor
iPhuck10
Fordította: M. Nagy Miklós
Megjelenés dátuma: 2018-09-17
Terjedelem: 480 oldal
Méret: 121 x 183 mm
Kötés: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
ISBN: 9789634790389
Állandó 20% kiadói kedvezmény
Rendelhető, raktáron
Szállítási idő 1-3 munkanap
Viktor Pelevin legújabb regényével a nem túl távoli jövőbe tekint: az iPhuck10 groteszk víziójában a darabokra szakadt néhai Egyesült Államokat már hatalmas fal választja el Mexikótól, Oroszország felett válogatott génekből kitenyésztett klón-cár uralkodik, a volt szovjet tagországok alkotta EU pedig jó pénzért bérbe adja légterét egymást rakétázó szomszédai számára. A XXI. század második felére nemcsak a politikai, de a nemi élet is radikálisan megváltozott; globális járványok következtében a szexualitás – különféle high-tech segédeszközök közvetítésével – immáron a virtuális terekben zajlik, bármiféle tabuk nélkül; Hitler németjuhásza pedig Angela Merkel alakjában is reinkarnálódhat egy erotikus iFilmben. Ebben a szürreális világban végzi munkáját a regény főhőse, Porfirij Petrovics rendőrségi-irodalmi algoritmus, aki a XXI. század elején alkotott rejtélyes (és értékes) műalkotások nyomába ered. Kalandjait ezzel párhuzamosan detektívregény formájában rögzíti – ám mint azt hamarosan megtapasztalja, a szépírói tevékenység még egy számítógépes program esetében is könnyen „életveszélyes” vállalkozássá fajulhat…
Pelevin, mint már megszoktuk tőle, a jövőről ír, de a mi korunk legizgalmasabb kérdéseivel foglalkozik (mesterséges intelligencia, új világrend, politikai korrektség stb.), és teszi ezt a korábbi kultregényeit (Az agyag géppuska, Generation P, A metamor szent könyve) jellemző utánozhatatlan fantáziával és humorral.
„Az emberek a szenvedéstől próbáltak menekülni azzal, hogy értelmessé váltak – de ez nem teljesen sikerült nekik, mint azt az olvasó is nagyon jól tudja. Szenvedés nélkül nem lehetséges értelem: nincs ok a gondolkodásra és a fejlődésre. Tehát akár futsz, akár nem, a szenvedés úgyis utolér, és bármilyen résen beszivárog.
Ha az emberek önmagukhoz hasonló intelligenciát hoznak létre, mely képes szenvedni, az előbb vagy utóbb rájön, hogy a változatlanság jobb a szenzoros információk megjósolhatatlanul változó, de mindig fájdalommal vegyes áradatánál.
És mit tesz ekkor? Hát egyszerűen kikapcsolja magát.”