Böjte Csaba , Karikó Éva
Ki a szívét osztja szét – Böjte Csaba élete és munkássága az édesanyja szemével
Megjelenés dátuma: 2018-07-27
Terjedelem: 204 oldal
Méret: 168 x 238 mm
Kötés: KEMÉNYTÁBLA
ISBN: 9789634791904
Állandó 20% kiadói kedvezmény
Rendelhető, raktáron
Szállítási idő 1-3 munkanap
Böjte Csaba, több mint ötezer gyermek nevelőapja derűt sugárzó, reményt adó és nemes tettekre sarkalló ember, ki a szívét osztja szét nap mint nap. Vajon milyen az a család, amely gyökereket és szárnyakat adott neki? Milyen volt Csaba testvér ártatlanul bebörtönzött édesapja után vágyakozó gyermekként, háborgó lelkű kamaszként, keményen dolgozó bányászként, majd lélektől fűtött fiatal szerzetespapként? Hogyan alapította és hogyan működteti élet-, érték- és nemzetmentő munkásságát?
Egy különleges asszony „tisztakék” szemével pillanthatunk most bele az életébe. Ez az asszony állt hozzá a legközelebb, ő volt a legrégibb és legkedvesebb munkatársa: az édesanyja.
Karikó Éva négy interjúkötetet készített Böjte Csabával kiadónknál a hit legfontosabb igazságairól. Ebben a könyvben azonban Csaba testvér édesanyját bírta szóra 2015-ben, halála előtt fél évvel. Böjte Julianna, ha csak tehette, kerülte a nyilvánosságot, szelíden, határozottan és nagylelkűen a háttérben végezte munkáját. Ugyanazzal a józansággal és kitartással, ahogy fiatalasszonyként egymaga nevelte fel gyermekeit az apa nélkül maradt családban. Elfogadta sorsát, imáival hordozta fiát és sok-sok „unokáját”, akik, mint vallomásukból kiderül, nyugalmat, biztatást, biztonságot kaptak tőle. Csaba testvér szavaival: „ő a jéghegy láthatatlan alapja, amely magasba emel engem”.
„Az édesapámat igazságtalanul börtönbe zárták, és a kínzások miatt a szabadulása után néhány hónappal meghalt. Gyerekként úgy éreztem, hogy bosszút kell állnom. Minél jobban megismertem Krisztus tanítását, annál jobban láttam, hogy nem abban az értelemben kell bosszút állnom, ahogyan előre elgondoltam. Az édesapámat mi ölte, ki ölte meg? Az emberi butaság és bűn. Nem a fogdaőr, nem is a kommunista rendszer, hanem az emberi sötétség, balgaság, amely egymás torkának ugrasztja az embereket.
A sötétség ellen nem lehet úgy harcolni, hogy én is agyonütök két-három embert, hanem csak úgy, ha fényt gyújtok. Ha lángot szítok, a világosság oszlatja el a sötétet. Az emberi butasággal szembeni »bosszúm« az, amit teszek: szeretem, oktatom, nevelem a gyermekeket, hogy kevesebb sötétség legyen a Földön.”