Vian, Boris
Szívtépő
Fordította: Vargyas Zoltán
Megjelenés dátuma: 2018-04-11
Terjedelem: 332 oldal
Méret: 121 x 183 mm
Kötés: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
ISBN: 9789634790273
Állandó 20% kiadói kedvezmény
Rendelhető, raktáron
Szállítási idő 1-3 munkanap
A kegyetlenséget humorral, az abszurdot költőiséggel és a science-fiction elemeit a pszichoanalízis paródiájával vegyítő Szívtépő (1953) Boris Vian utolsó regénye. A történet egyfelől három fiútestvér és a biztonságukat igencsak durva eszközökkel biztosítani akaró anyjuk sorsát követi nyomon, másfelől az író elénk tárja egy olyan, a világtól szinte teljesen elzárt falu hétköznapjait, ahol az emberek nem ismerik sem a szégyent, sem a lelkifurdalást, mert némi arany fejében minden vétküket átháríthatják a falu bűnbakjára, egy fura vénemberre. A regény meglehetősen komor hangulatát a jellegzetes viani neologizmusok és szócsavarások, a groteszk figurák (többek között egy belül teljesen üres, s ezért mások vágyait elorozni kívánó pszichiáter), a beszélő macskák és az autóstoppos kecskék ellensúlyozzák.
„A szereplők egymás közötti viszonyaiban még világosabban látható a duális szervezőelv fontossága. Egyének, csoportok, érzelmek és eszmék párosai feszülnek egymásnak – anya és apa, gyerekek és szülők (felnőttek), inasok és mesterek, öregek és fiatalok, állatok és emberek, szégyen és gátlástalanság, a plébános istenképe meg a falusiaké –, s e konfliktusokat a szemben álló felek többnyire erőszakkal próbálják feloldani.
Klementina revolvert követel, amikor megtudja, hogy Angel szeretné meglátogatni; a leckeírást elmulasztó Karesz kezét levágják, Citroën pedig szöget döf Angel lábába; az inasok, csakúgy mint az öregvásárokon árverésre bocsátott vénemberek és vénasszonyok a pofozógép szerepét töltik be; az állatokat rendszeresen verik és kínozzák; a falu lakói hol kő-, hol székzáport zúdítanak az általuk elutasított luxusistent hirdető plébánosra.”