Sorozatunk újabb Freud-kötetében a szerző két rövid, ám annak idején nagy visszhangot kiváltó írása olvasható. Az első a sokak által Freud legfontosabb művének tartott, 1920-ban publikált – eredetileg Túl az örömelven, magyarul A halálösztön és az életösztönök címmel megjelent – esszé, amelyben a szerző a saját korábbi tézisein túlmutató új elmélet alapjait fekteti le. Freud ebben az írásában jut el ahhoz a gondolathoz, hogy az emberi léttel együtt járó fájdalmas feszültségek csökkentésére törekvő lélekben erős halálvágy lakozik, melynek kordában tartása az életösztönök feladata.

A kötet másik tanulmányában, az 1927-es, Egy illúzió jövője című esszében Freud arról értekezik, hogy az emberiség „felnőtté válásának” két legfőbb előfeltétele a kritikus tudomány eredményeinek általános ismerete és felhasználása, illetve a vallási illúziók háttérbe szorítása.