“Mindenkinek van egy cérnaszála. Azon függ az élete. Huszonegy cérnaszál lobog valahol a vízben, a levegőben. Még huszonegy elszakadt cérnaszál.”

Lackfi János író, költő, műfordító új elbeszéléskötete nem huszonegy, hanem sok-sok ilyen cérnaszálról szól. Felvillanó emberi sorsokról. Hol vicces, hol szomorú történetekről. Vagy egyszerre viccesekről és szomorúakról.

Hogy kerül egy maffiózó mobiltelefonja Jézus lábához?
Milyen krimi az, amiben egy gumimatrac a gyilkos?
Mi a csuda az a böngyörkefesztivál? Nem mindegy? Legyen zene, legyen tánc!
Önök láttak már repülő macskát onlájn oktatás keretében?
Vajon megöli D. Judit budai lakos a férjét ötvenhárom késszúrással?
Hogy lehet egy embert lehúzni a vécén?
Hogy kerül revolver, motor és vaskerítés a Duna mélyére? És ki szedi elő onnan?
Ismersz olyan embert, akinek egy szempillaszálon múlott az élete?
Ki az, aki élőben jelentkezik be apja temetéséről, és még az outfitje is illik a koporsóhoz?
Ki nyeri a nagy bejgli-világbajnokságot?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések. Élő, húsbavágó sorsok. Férfisorsok, női sorsok.
Szerelmek, csalódások, mániák, fóbiák, paranoiák, esküvők, gyászmisék, keresztelők.
Bejgli, kocsonya, kávéhab, bogyiszlói paprika vodkával.
Karanténon, vakcinán, járványon innen és túl.
Zajlik a lájf!