Tovább olvasom

Hesse, Hermann

Demian – Emil Sinclair ifjúságának története – Orosz István illusztrációival


starsBetöltés...

 

Fordította: Horváth Géza
Megjelenés dátuma: 2021-03-20
Terjedelem: 256 oldal

 

Méret: 121 x 183 mm
ISBN: 9789634796428
3 999 Ft

Állandó 20% kiadói kedvezmény

Előjegyezhető

„Az ember élete lehetőség, hogy megtalálja a sorsához elvezető utat. De rábízhatjuk-e magunkat a sorsra? És ha ez a sors bűnökre csábít, ha eltávolít a tiszta és fényes világtól? Bűn-e a bűn? És jó-e a jó? Van-e szabad akaratunk? Létezik-e Isten? Mi az igazi szeretet? Amikor lelkünk mélyére nézünk, rájövünk, hogy hasonló kérdésekkel vívódunk mi is. „Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud.”

A kötet illusztrációi Orosz István a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth díjas grafikusművész munkáját dicsérik.

Kategória:

„A közösség – mondta Demian – szép dolog. De ami mindenfelé burjánzik, az nem közösség. Ám hamarosan újjászületik, mert az emberek tudnak egymásról, és ez a közösség egy időre átalakítja a világot. Amit most közösségnek hívnak, nem egyéb nyájszellemnél. Az emberek azért menekülnek egymáshoz, mert félnek egymástól: az urak, a munkások és a tanult emberek egyaránt. Na és mitől félnek? Az ember akkor fél, ha nincs békességben önmagával.”

A szerző további könyvei

Hesse, Hermann

Hermann Karl Hesse, írói álneve: Emil Sinclair (Németország, Calw, 1877. július 2. – Svájc, Montagnola, 1962. augusztus 9.) német-svájci író, költő és festő. Első prózai alkotásait romantikus elvágyódás és a magányosság érzése jellemzi (Camenzind Péter); egyes írásainak tárgyát a Távol-Keleten (Ceylon,Indonézia) töltött idő emlékei, illetve eseményei képezik (Sziddharta). Későbbi műveiben leleplezően ábrázolja a német kisvárosi polgárság életét, bírálja azt a kort, amelyben él. A nemzetiszocializmus éveiben a náciellenes mozgalomhoz csatlakozott; írásai a békevágy jegyében születtek. Jelentős, befolyásos és kedvelt irodalomkritikusként is számon tartják. A 20. század első felében az egyik legkitűnőbb és legaktívabb közvetítő volt szerző és olvasó között, az irodalom és az olvasás hivatásos ügyvédje volt. 60 év alatt összesen 3 365 könyvkritikát írt, mely öt kötetben áll az irodalomkutatók és olvasók rendelkezésére. 1946-ban „életművéért, amely egyre inkább elmélyült, mind merészebbé és impozánsabbá fejlődött a klasszikus humanista ideálokat ábrázolva, valamint stílusművészetéért” irodalmi Nobel-díjat kapott. wikipedia

Tovább a szerző oldalára

A szerkesztő ajánlja