Hunter S. Thompson (1937–2005) ifjú éveiben – az írói pályára készülve – F. Scott Fitzgerald és Ernest Hemingway regényeit másolta le szóról szóra, mert azt remélte, így magába tudja szívni példaképei stílusát. Később, immár újságíróként, megtalálta a saját hangját, amit eleinte újságcikkekben, riportokban és tudósításokban próbált ki, majd ezt az általa „gonzónak” elnevezett stílust a Pokol Angyalairól írt 1967-es, majd az 1971-ben megjelent Félelem és reszketés Las Vegasban című könyvében fejlesztette tökélyre. Az utóbbi, az amerikai álom fellegvárában tett látogatás e lenyűgöző – a folyamatos kábítószermámor miatt a végsőkig őszinte és teljesen őrült – krónikáját egyebek között olyan irodalmi nagyságok méltatták, mint Norman Mailer, Tom Wolfe és Cormac McCarthy. A korábban megfilmesíthetetlennek tartott regényből 1998-ban Terry Gilliam készített szenzációs mozit Johnny Depp és Benicio del Toro főszereplésével.

A Félelem és reszketés világának és hangulatának érzékeltetésére elég egyetlen rövid idézet is: „Szépség, gyere, te meg én, dilizzünk egyet. Ugorj be apuci Caddyjébe, zizzenjünk át a Flamingóba, a lakosztályomba, fogyasszunk egy kis étert, és viselkedjünk úgy a vese alakú medencémben, mint az állatok…”