Vonnegut, Kurt
Galápagos
Fordította: Szántó György Tibor
Megjelenés dátuma: 2018-10-04
Méret: 121 x 183 mm
Kötés: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
ISBN: 9789634790280
Állandó 20% kiadói kedvezmény
Rendelhető, raktáron
Szállítási idő 1-3 munkanap
Három különböző válság egyszerre zúdul az emberiségre. A petesejtfaló baktérium megakadályozza, hogy a nők kisbabákat szülhessenek. A gazdasági világválság hatására pénzért többé nem kapható táplálék. Továbbá kitör a világháború. Az emberiség elpusztul.
Tíz túlélő sodródik a messzi Galápagos-szigetek felé. A hajó afféle második Noé bárkája. Génbank. A gyagyás Kapitány és a hat kannibál süldőlány távoli leszármazottai áramvonalas, fókaszerű, halfogó ragadozók. Fő feladatuk a fajfenntartás. Agyuk összetöpörödik, nehogy tovább kínozza a lelkeket a sok veszedelmes fantazmagória.
Vonnegut keservesen mulatságos és bölcs utópiájában az emberi lények végre egyetlen boldog, békés és összetartó nagycsaláddá szerveződnek. Nagy árat fizetnek, de jó üzletet kötnek.
„Amennyiben a természetes kiválasztódás törvénye dolgában Charles Darwin nem tévedett, az történhetett, hogy a csökevényes szárnyú kormorán egyszer csak bevetődött a partról a vízbe, mint egy halászbárka, és alighanem több halat fogott, mint szárnyas rokonsága. A hasonszőrűekkel szaporodott, ettől gyermekeiknek még kisebb lett a szárnyuk. Ezáltal még ügyesebb halász vált belőlük, az ő gyerekeikből meg még náluk is ügyesebb halász, és így tovább.
Manapság ugyanez megy végbe az emberi lények körében. Persze nem a szárnyukkal kapcsolatban, mivel soha nem is volt nekik szárnyuk. Inkább a kezükkel és az agyukkal kapcsolatban. Az emberi lényeknek többé nem kell megvárniuk, hogy a hal méltóztasson pedzegetni a horgászbot végén a csalit, vagy hogy ostobán belegabalyodjon valami hálóba satöbbi. Az az emberi lény, amelyik halat akar enni, manapság egyszerűen csak utánaered a mélységes kék óceánban, mint egy cápa, és bekapja.
Manapság ennyi az egész.”