Varguitas, a tizennyolc éves fiatalember tűzön-vízen át író akar lenni, ám egyelőre hírszerkesztőként tengeti életét. Az irodalomhoz csak a szerelem mérhető fontosságban, s az ifjú író természetesen nagy, perzselő szerelemre vágyik, miközben ki is gúnyolja az efféle romantikát.

Hogy, hogy nem, a nála jóval idősebb Julia nénikéjével esik szerelembe, s e titkolt – és szerfölött romantikus – kapcsolat, ez a merészen pikáns melodráma összekapcsolódik egy rádiós szappanoperákat író, a tömegízlést zseniális érzékkel kiszolgáló bolíviai giccstermelő felfedezésének, elképesztő sikerének és őrületének történetével. A káprázatos stílusparódiákkal sziporkázó regénynek külön érdekességet ad, hogy Varguitast – azaz „kis Vargas”-t – a szerző egykori önmagáról mintázta. (S az igazi Julia néni aztán megírta saját verzióját a szerelmükről.)

A Julia néni és a tollnok 1977-ben jelent meg először, két évvel azután, hogy az akkor már világhírű perui író nagy tanulmányt közölt Flaubert-ről „Az örök orgia” címmel. Flaubert hatása az ezután született regényen is érezhető – afféle új Érzelmek iskolája ez, fűszeres latin-amerikai ízekkel.