A lakomában Szókratész a tragédiaköltők társaságában az egyik ősi istennek: Erósznak tiszteleg. A szerelem istenének azonban két megjelenési formája is van: az egyik az égi Erósz, Aphrodité Úrania fia, aki az erények szolgálatában áll, a másik viszont Aphrodité Pandémosz (a „közönséges”) sarja, aki csak a közönséges, testi szerelmet részesíti előnyben. Platón dialógusában szó esik az ember kettős (férfi és női) természetéről, továbbá a nemek történelmi korok előtti szétválásáról is.
A Szókratész védőbeszéde azt a Kr. e. 399-ben lefolyt „koncepciós pert” ismerteti Szókratész szemszögéből, amelyben a sokak által bölcsnek tartott filozófust komédiaköltők mint közjogi vádlók a hitetlenség és a fiatalság megrontásának bűnével vádolnak. Szókratész mindvégig az igazság szemszögéből érvel, nem törődve a – valószínűleg politikai megrendelésre már előkészített – halálbüntetés egyre valószínűbb ítéletével.