Tovább olvasom

Lackfi János

Levágott fül


starsBetöltés...

 

Megjelenés dátuma: 2018-09-03
Terjedelem: 348 oldal

 

Méret: 121 x 183 mm
Kötés: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
ISBN: 9789632278643
3 999 Ft3 199 Ft
Mennyiség

„20% kiadói kedvezmény”

Rendelhető, raktáron
Szállítási idő 1-3 munkanap

Lackfi János új regénye.

Levágott emberi fül az ablakpárkányon. Kinek a füle? Hogy kerül oda? Hogy került le a gazdájáról? Élő az illető vagy már halott? Mit kell ilyenkor csinálni? Odaadni a kutyának? Kidobni a kukába? Eltüntetni a nyomot? Szaladni a rendőrségre? De hisz azok úgyse lépnek semmit! Akkor át kell változni Columbóvá? Vagy futni a füllel a mentőkhöz? Varrják vissza valakire? Az első fületlenre? Vajon ez Van Gogh füle? Vagy a római katonáé, akire Szent Péter karddal támadt?
A regény átlagos, tizenhét éves főhőse ezzel a nem átlagos helyzettel találja szemben magát. Eggyel több füle lesz a kelleténél. Megmutassa a szüleinek? A tanárának? A plébánosának? A dzsúdóedzőjének? Tartsa meg, és nézegesse? Beszélgessen vele? Ha már egy kamasszal senki se képes normálisan beszélni. A furcsa esetből nyomozás lesz, rendőrségi ügy, majd ámokfutás, élethalál-harc, verseny az idővel. Közben a biztosnak hitt háttér összeomlik, egy srác áll szemben a világgal, keresi a dolgok értelmét, harcol Istennel, családjával, a többi emberrel, saját kételyeivel.
Ja, és van itt egy vak lány is, Lili. Elég nagy a szája, és elég durva a története. Hogy mi köze a főhőshöz? Jó kérdés!

Kategória:

„A legocsmányabb, amikor valakivel összebarátkozom, kinyitom neki a kis nyamvadt világomat, körbevezetgetem, és jó, nem vagyok szupersztár, de vagyok, aki vagyok, elég talpraesett, értelmes és laza csajnak tartom magam, és akkor kiszalad az ürge csöpp kis száján egy „jaj, de sajnálom magát” vagy egy „igazán kár érte”. Miért kár, barom? Hogy nem lettem ugyanolyan sötét, látó paraszt, mint te, aki képtelen vagy beleélni magad abba, hogy milyen lenne egy kicsit más színben a világ? Nem lettem látó, hát nem lettem, nem ezen rugózom. Nem kell kisajnálni engem a vakságomból, mért én változzak meg, inkább a látók kapjanak már kicsit az agyukhoz, akkor nincs a sok nyafogás, huszadennyi gondunk nem lenne sem az utcán, sem sehol. Ott segítenének, ahol kell, és békén hagynának a beleaggódásaikkal. Mert olyankor a sajnálat lecsurog az arcomon vastag sugárban, te is borjútekintettel bámulsz most rám, és azon túráztatod a mikroszkopikus agyadat, hogy úristenúristenúristen, de szar lehet így élni, te nem tudnál sohasem, képtelenség, már csak belegondolva is borsózik a hátad. Eleve annak a gondolatát elviselni minden percben, hogy szűzanyám, most is vak vagyok, szűzanyám, még mindig vak vagyok, és a rákövetkező másodpercben is, és este is az leszek meg holnap is meg a jövő héten is, most és mindörökké, ámen.”

A szerző további könyvei

Lackfi János

József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós.

Tovább a szerző oldalára

A szerkesztő ajánlja