Az osztrák Stefan Zweig (1881-1942) is azon nagy, humanista írók közé tartozik, akiknek a műveit a német nácik olyan veszélyesnek ítélték, hogy nemcsak betiltották, de rögtönzött máglyákon el is égették azokat. Mi sem bizonyítja jobban Zweig írásainak értékét, mint az, hogy könyveit ,,a német szellemet mérgező” termékekként vetették máglyára, többek között Heinrich Heine, Franz Werfel, Erich Maria Remarque, Heinrich Mann és Eric Kästner műveinek társaságában. Zweiget mélyen lesújtotta az ellene és eszmetársai ellen folytatott német gyűlöletkampány, és a fasizmus fenyegetése elől 1933-ban előbb Londonba, majd 1939-ben Brazíliába emigráló író a nácik kezdeti háborús sikerei miatti elkeseredésében 1942 februárjában öngyilkosságot követett el. A halála előtti évben, 1941-ben született meg az egyik legismertebb, már Brazíliában írt műve, a Sakknovella, amelynek főhőse – dr. B., egy letartóztatott ügyvéd – a Gestapo börtönében, egy, a vallatóitól elcsent könyvből tanulja meg a sakkjáték stratégiáját. A sors úgy hozza, hogy szabadulása után dr. B.-nek az akkori sakkvilágbajnokkal szemben kell bizonyítania tudását. Az ügyvéd és a világbajnok drámai feszültségű összecsapásának történetét Fónagy Iván klasszikus fordításában kínáljuk az olvasóknak.