Tovább olvasom

Vian, Boris

Tajtékos napok

starsBetöltés...

 

Fordította: Bajomi Lázár Endre
Megjelenés dátuma: 2020-06-10
Terjedelem: 288 oldal

 

Méret: 128 x 198 mm
Kötés: FÜLES, KARTONÁLT
ISBN: 9789634793908
3 499 Ft

Állandó 20% kiadói kedvezmény

Rendelhető, raktáron
Szállítási idő 1-3 munkanap

Kiadónk a tragikusan fiatalon elhunyt francia író születésének századik évfordulója alkalmából jelenteti meg Boris Vian (1920–1959) leghíresebb művét, a Raymond Queneau által a XX. század legmeghatóbb szerelmes regényének nevezett Tajtékos napokat.

Bár megjelenésekor (1947) a könyvet mind a kritika, mind az olvasóközönség távolságtartó közönnyel fogadta, a mű 1960-as évekbeli újrakiadása óta töretlen népszerűségnek örvend, s ezt bizonyítja az a tény is, hogy a Tajtékos napok azóta számtalan adaptációnak szolgáltatott alapanyagot. A könyvből már három filmváltozat is készült (a Charles Belmont rendezte 1968-as első feldolgozást a japán Riju Go 2001-ben bemutatott filmje követte, majd 2013-ban jött Michel Gondrynak a magyar mozikba is eljutó alkotása), a mű színházi adaptációit fel sem lehetne sorolni, de a regény alapján született már egy opera- (Edison Gyenyiszov, 1981) és két képregényváltozat is.

Boris Vian emblematikus művét most új, javított kiadásban kínáljuk az olvasóknak.

Boris Vianról az életműsorozat szerkesztője, Takács M. József itt és itt mesél.

Kategória:

„A feje kerek, a füle kicsi, az orra egyenes, arcszíne aranybarna volt. Sokszor úgy mosolygott , mint egy kisbaba, aminek következtében gödröcske lett az állán. Elég magas volt, sovány, hosszú lábú meg
nagyon kedves. A Colin név többé-kevésbé illett rá. Kedvesen beszélt a lányokkal és tréfálkozott a fiúkkal. Majdnem mindig jó kedve volt, maradék idejét pedig alvással töltötte.”

A szerző további könyvei

Vian, Boris

(1920–1959) francia író, költő, drámaíró, kritikus és jazztrombitás. A Saint-Germain-des-Prés éjszakai életének hercege, a párizsi jazzélet egyik legfőbb szervezője, később a Fontana lemezkiadó jazzrészlegének vezetője, a Patafizikai Kollégium satrapája, a „szórakoztató metafizika” feltalálója. Imádta Duke Ellingtont, Alfred Jarryt, a sárga színt és a nőket – főleg a szőkéket –, megvetően elutasította az élet(öröm) korlátozásának minden formáját: a vallást, a politikát, a katonásdit, a hierarchiát, a prüdériát, az adófizetést – és általában bármiféle kényszert.

Tovább a szerző oldalára

A szerkesztő ajánlja