„A korrupció minden formájára s árnyalatára megvan a jó magyar kifejezés. Lehet régieskedve „sápot” emlegetni; lehet rá utalni, századfordulói zamatokat idézve, úgy, hogy „borravaló”; lehet vagánykodva „jattként” emlegetni; lehet technikai szemléletességgel „kenőpénznek” nevezni; de lehet azt is mondani, óvatosan, senkit megsérteni nem akarva, de azért a dolog alattomos voltára utalva, hogy „csúszópénz”; de jobb, ha szelíden csak azt mondjuk: „hálapénz”; lehet hivatalos szigorral „jogtalan előnynek” bélyegezni, vagy szenvtelenül s enyhe cinizmussal „külön juttatásnak” vagy „harmadlagos jövedelemnek” titulálni.”

„1989 előtt hihettük azt, hogy a „rendszer” a hibás mindenért. Társadalmunk, életünk, tudatunk eltorzulásáért. Ma, két évtizeddel azután, hogy kezünkbe vehettük országunk, társadalmunk, önmagunk sorsát, nincs már alibink. Mi vagyunk felelősek azért, amik s amilyenek vagyunk.”

Hankiss Elemér életműsorozatának hetedik kötetében az 1979-ben megjelent Társadalmi csapdák című kötet, valamint a 2009-ben Csapdák és egerek címmel publikált terjedelmes esszé kapott helyet. Mivel a szerző által remélt és szorgalmazott Új Reformkor még mindig várat magára, Hankiss Elemér egykori javaslataira és jóslataira ma is érdemes odafigyelni.