Woody Allen agymenéseinek második kötete a szerző titkos naplójából származó szemelvényekkel kezdődik. Ezekből egyebek között megtudhatjuk, hogy éjjelente miféle különös rémálmokkal kell viaskodnia (egy alkalommal például egy harkály akarta elorozni a tombolanyereményét), illetve, hogy újabban milyen novellatémák pattannak ki a fejéből (íme, az egyik legígéretesebb: egy ember reggel arra ébred, hogy saját lúdtalpbetétjévé változott). A folytatás is hasonlóan izgalmas, mivel az író által népszerűsíteni kívánt – eleddig kevésbé ismert – balettek szinopszisai számos meglepetéssel szolgálnak (bizonyára önök is nagy megdöbbenéssel olvassák majd, hogy a Hattyúhölgyet sújtó átok feloldásának egyetlen módja, ha szerelme, Sigmund beiratkozik egy titkárnőképző tanfolyamra). Woody Allen e kötetben közölt korai esszéi is tele vannak remek meglátásokkal, az egyikben például az alábbi fontos felismerést olvashatjuk: a szerelmes szemében a szeretett személy mindig a legszebb, még ha egy idegen számára elviselhetetlen is a szaga.