Egy színésznő a főhőse Várkonyi Judit könyvének: fiktív alak, akinek női sorsát tíz színpadi művész legszebb, legerősebb vagy legmaradandóbb erotikus élményein át mutatja be a szerző.

Nyomon követjük személyes és művészi útját, a színpadi lét örömeivel és buktatóival, sikereivel és vívódásaival, szerelmeivel és erotikus vonzalmaival, őrületeivel és megnyugvásaival, a férfiakkal, akik szárnyakat adtak, és a férfiakkal, akiknek a nő csupán saját szárnyalásuk kelléke, meg olyanokkal is, akik csak megalázzák őt – és egyúttal magukat.

Várkonyi Judit a #metoo botrányok idején gondolta úgy: miközben minden ezektől a történetektől hangos, ő interjúkat készít művésznőkkel a színházi világot meg egyáltalán a gondolkodásukat, lelküket, sorsukat mélyen átható erotikáról – s persze a szerelemről. Vagy amit épp szerelemnek hisz a nő egy adott pillanatban, hiszen végül is ez lett a könyv egyik fő kérdése: igazából mi is a szerelem?

Az anyaghoz az interjúalanyok nemcsak erotikus élményeiket és lelküket adták, hanem testüket is: Kállai-Tóth Anett fényképei megmutatják, de egyben el is rejtik őket. A szerzővel együtt benne vannak a könyvben mindannyian, de hogy a történet melyik részében, az örökre rejtély marad. Mert ez egy kitárulkozó, de egyben titokkönyv is. A nő mint ösztönös lény könyve, de egyben a nőnek mint a szerelem művészének könyve is.

Várkonyi Judit akkor még nem tudta, hogy az anyagból regény lesz – de az lett, mert talán magától az akart lenni, meg akart születni ez a regénybeli színésznő, aki elmeséli nekünk az életét, melynek szinte minden pillanatában ott van az erotika is – vagy tomboló erővel, vagy szelíd gyönyörrel, vagy épp csak vágyakozásként.