Vathy Zsuzsa 1940-ben született Pápán, és a középiskola elvégzése után vegyészmérnöki pályára készült. Egyetemi évei alatt kezdett novellákat írni, személyes élményeit felhasználva inspirációként. Első nyomtatásban megjelent novellája, az Útijelentés az NDK-ba tett utazása nyomán született. Az egyetem befejeztével a százhalombattai olajfinomítóban dolgozott, és olyan újfajta világszemléletet és életvitelt ismert meg a gyári munkások között, mely nagy hatással volt későbbi munkáira. Első novelláskötetének megjelenését követően elhagyta a vegyészmérnöki pályát és az újságírás felé kanyarodott. A csepeli papírgyár üzemi lapjánál dolgozott, ezzel biztosítva írói pályájának anyagi hátterét. A gyárakat járva beszélgetett a munkásokkal, riportokat készített, és ezt a munkamódszert, a valóság kívülálló megfigyelését novelláinak készítésekor azóta is előszeretettel alkalmazza. Történetei születésekor gyakran a riport fordul át fikcióba – ilyen például Márton Erzsébet, a villamoskalauzból lett fiatal forradalmár alakja. Harminchárom évig élt boldog házasságban a 2006-ban elhunyt Lázár Ervinnel, két gyermekük született. Vathy 1992 óta szabadfoglalkozású író, irodalmi munkásságát számos díjjal, többek között József Attila-díjjal és a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével is elismerték. Jelenleg Budapesten él és dolgozik, tovább színesítve elbeszélésekkel, kisregényekkel, regényekkel és riportokkal teli életművét, továbbá fontos céljának tartja, hogy boldogult férjének munkái megkapják a nekik járó nemzetközi ismertséget.