Aldous Huxley közel egy évszázada, 1932-ben megjelent disztópiája Ford után 632-be, vagyis a XXVI. századba repít el minket, amikor is a futószalagon gyártott, kasztokba sorolt emberek a fejlett technikának, a mindenkitől elvárt promiszkuitásnak, illetve a szóma nevű drognak köszönhetően tökéletes boldogságban élik az életüket. Az egyes kasztok egyedeit a klónozás során kémiai folyamatokkal és hipnózissal kondicionálják az adott kasztra kiszabott feladatok végrehajtására, így aztán az emberek még a munkájukat is örömmel végzik. E „tökéletes” társadalom ellenpontjaként ott vannak azok a rezervátumok, ahol a hagyományos módon – apától és anyától – születő vademberek tengetik nyomorúságos életüket. A regény főhőse egy ilyen, a rezervátumból kijutó vadember, aki előbb kíváncsian, majd döbbenten és csalódottan keresi helyét a Huxley által megálmodott „szép új világban”.