„Góvinda tudta, hogy Sziddhártha nem lesz közönséges bráhman, lomha áldozat-bemutató, varázsigékkel kapzsin kalmárkodó, hiú, üres szónok, gonosz, alattomos pap, sem pedig engedelmes és ostoba birka a sokaság nyájában.”

A pusztai farkas mellett Hesse legismertebb műve a Sziddhártha. „Már a címadó név, Sziddhártha – a történelmi Buddha eredeti neve -, ami azt jelenti, “az, aki elérte célját”, előrevetíti a beteljesülést, az út végét, a cél elérését.
A fejlődéstörténetben tehát benne foglaltatik a befejezés, az útkeresésben, az ember önmaga keresésében, mint lehetőségben az út vége, a beteljesülés, a megvilágosodás, az áhított egység lehetősége. A mozgásnak, örökös alakulásnak és fejlődésnek, illetve az állandó és mozdulatlan létnek a kettősége és egybeesése, az időbeli egymásutániság feloldódása az időtlenségben, avagy egyidejűségben a mű egyik alapgondolata.
Sziddhártha saját útját járva eljut önmagához, és megvilágosodik…