Alekszijevics, Szvetlana

(1948) Nobel-díjas belorusz író és oknyomozó újságíró. Ukrajnában született, de Fehéroroszországban nőtt fel, 2000-ben a politikai üldöztetés elől disszidált Nyugat-Európába. Több mint tíz év után visszaköltözött Minszkbe. Interjúinak, dokumentarista elbeszéléseinek témája a második világháború és a Szovjetunió története, nagyításban a szláv lélek rejtelme. A nyolcvanas években írt műveit betiltották, a Birodalom összeomlása óta viszont írásai húsz országban láttak napvilágot. Polifón passióiért 2015-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

„Minden abból a rettenetes és titokzatos világból eredt. Családunkban az ukrán nagyapám, édesanyám apja a fronton esett el, valahol magyar földbe temették, belorusz nagymamám, apám anyja partizán volt, s tífuszban veszett oda, két fia a hadseregben szolgált és tűnt el nyomtalanul a háború első hónapjaiban, hármójuk közül csak egy tért vissza. Az apám. Tizenegy távoli rokonomat elevenen égették el a németek – volt, akit falusi házában, másokat a falu templomában. Minden családban volt ilyen. Mindegyikben.”