(1901–1945) író, műfordító, irodalomtörténész. Regényei mellett irodalomtörténetei is rendkívül népszerűek a mai napig. Bár keresztény neveltetést kapott, nem tagadta zsidó származását, ezért 1941-től fokozatosan ellehetetlenítették, majd munkaszolgálatra rendelték. 1945. január 27-én a balfi munkatáborban az őrök agyonverték.
„Könyvek közt nőtt fel, s lett már fiatalon olyan művelt, hogy kortársai és a nála sokkal korosabbak is elámultak ismereteinek kimeríthetetlen tárházán, gondolatainak meglepő ötletekkel teljes frissességén, csillogó szellemességén, lebilincselő csevegőkészségén. Mindehhez olyan mindig mosolygós emberi kedvesség, bármikor bárkit segíteni hajlandó szívélyesség, ravaszkás humor párosult, hogy a harmincas években az volt az irodalmi közvélemény, nincs is műveltebb és egyben rokonszenvesebb ember az egész magyar irodalomban. Egyszerre volt lankadatlanul kutató tudós, szenvedélyes örökolvasó, bravúrosan szerkesztő és fogalmazó író, lelkiismeretes középiskolai tanár és könnyed társasági ember.”