„Az élet nem más, mint egy szakadatlan cserefolyamat a világegyetem és azon parányi atomocska között, amelyet valahol mindannyian képviselünk. A kozmikus élet behatol az emberbe, aki azt saját kiáradásaival átitatva visszaküldi az univerzumba. Majd ismét magához veszi ezt az életet, amelyet ismételten vissza is ad. Ezt az ember és a világegyetem között zajló folyamatos kommunikációt nevezik táplálkozásnak, légzésnek és szeretetnek is. Adok-kapok kapcsolatot kell tehát kialakítanunk a földdel ahhoz, hogy a fizikai síkon élhessünk, a vízzel, hogy az asztrális síkon (szív), a levegővel, hogy a mentális síkon (intellektus), a me­leggel és a fénnyel, hogy a szellemben és a lélekben élhessünk. Egy napon pedig, amikor már tudatosul bennünk ez a cserefolyamat, úgy kezdjük majd érzékelni a világegyetemet, mint egy végtelen szimfóniát.”

Omraam Mikhaël A?vanhov